Hétfőn ünnepli 65. születésnapját Wichmann Tamás, kétszeres olimpiai ezüstérmes, kilencszeres világbajnok, háromszoros Európa-bajnok kenus, az 1970-es évek Magyarországának egyik legnépszerűbb sportolója.

A sportember az MTI érdeklődésére elmondta: elégedetten tekint vissza sikerekben bővelkedő pályafutására, de azért van benne némi hiányérzet, s máig nem tudta megfejteni, hogy az ötkarikás diadal miért nem jött össze.
"Gyerekként jó pár évig ökölvívó edzésekre jártam, de az a szakosztály sajnos megszűnt. Aztán valahogy úgy alakult a sorsom, hogy egyszer letévedtem egy kajak-kenu tréningre, és onnantól kezdve egyenes volt az út. Nagyon rátaláltam erre a sportra." - emlékezett a kezdetekre Wichmann Tamás, aki elárulta: bár autóbalesete és súlyos csípősérülése miatt talán alkalmasabb lett volna számára a kajak, az akkori, drága fából és kézimunkával készült hajókból kevés volt, a tizes kenuba pedig simán befért, így el is dőlt a sorsa.
"Mindig vonzott a messzeség, a távolság, és Vízöntő jegyűként a víz is alapelemem, úgyhogy lassacskán el sem tudtam képzelni az életemet a kenuzás nélkül" - fogalmazott.
Bár már az 1968-as mexikóvárosi olimpián ezüstérmet szerzett, a legtöbb sikerét az 1970-es években aratta, s ebben az időszakban az ország egyik legnépszerűbb versenyzőjének számított.
"Az eredményeimmel talán egy kicsit utat mutattam az embereknek, hogy alulról indulva is el lehet érni a csúcsra. Hogy lehetetlen helyzetből is lehet valami nagyon alkotni. Talán többeknek erőt adtam azzal, amit elértem. A sportágunk nagyon népszerű volt akkoriban, szerencsére ez azóta is így van." - mondta ezzel kapcsolatban.
Pályafutása csúcspontjaként Wichmann Tamás azokat a világversenyeket említette, amelyeken két aranyérmet is tudott szerezni, így az 1969-es Európa- és az 1971-es, valamint 1979-es világbajnokságot. Hangsúlyozta, hogy ezekre azért is különösen büszke, mert akkoriban még csak négy szám szerepelt a kenus programban, tehát a mostaninál sokkal nehezebb volt egy-egy viadalon duplázni.
Összességében elégedetten tekint vissza a pályafutására, de azt a mai napig nem tudta megfejteni, hogy az olimpiai győzelem miért nem jött össze.
"Ez fájó pont, és még mindig keresem a választ a miértre. Nem ritka, hogy erre is ébredek, töröm a fejem azon, hogy mi volt az a momentum, az az ok, ami miatt nem sikerült. Négy olimpián voltam, és egyszer sem sikerült. Éppen ma reggel gondoltam a 72-es müncheni döntőre, hogy mit kellett volna máshogyan csinálni. Vagy a 80-as olimpia, amikor bombabiztos favorit voltam. Nagyon foglalkoztat ez a téma, folyton keresem a választ, de nem találom." - árulta el Wichmann Tamás.
A sportember 1978-ban UNESCO fair play-díjat kapott, mert segített felkészülni riválisának, az egykori Jugoszlávia színeiben versenyző Mateja Ljubeknek, aki aztán a belgrádi világbajnokságon legyőzte őt.
"Azonnal igent mondtam a kérésére, nem érdekelt, hogy milyen nemzetiségű, csak az, hogy kitűnő sportember és jobb akar lenni. Együtt lapátoltunk, nálam lakott. Évekig együtt készültünk, aztán hetvennyolcban otthon, a belgrádi vb-n megvert, tiszta, sportszerű csatában. Az újságíróknak nagyon tetszett a történetünk, így sportszerűségi díjat kaptam. Egészen 12 évvel ezelőtti haláláig jó barátságban voltunk Mateja Ljubekkel" - emlékezett a történetre Wichmann Tamás, akit 2008-ban a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztjével is kitüntettek.
Az egykori klasszis kenus ma is korábbi klubja, az MTK tagja, ahogy fogalmazott, amatőr szinten edzősködik, próbálja átadni a gyerekeknek a tudását.