Erdő Péter a szentmise elején emlékeztetett: a nagycsütörtök esti szertartás elvezet az utolsó vacsora termébe, ahol "megemlékezünk az Oltáriszentség alapításáról" és "valóban jelenvalóvá lesz közöttünk Krisztus teste és vére".

A bíboros homíliájában kiemelte: Jézus tudta, hogy Istentől jött és Istenhez megy. Ez azonban nem jelenti azt, hogy földi életében távol lett volna az Atyától, mint ahogy "minket sem hagyott el, amikor visszatért" hozzá.

Jézus "magával akar vinni minket a boldogság, a világosság és a béke országába" - fogalmazott a bíboros.

Erdő Péter kitért arra: a lábmosás drámai jelenetében Jézus minden tanítványa lábát megmosta, Júdásét is, akinek szívében már ott volt az árulás szándéka.

Azt is mondta: Péter tiltakozó kérdése - "te akarod megmosni az én lábamat?" - a megrendült szeretet és a félelem kifejezése. Péter érzi, tudja, hogy Jézus nem egyszerűen tanító, hanem ő a megváltó. Felismerte a Krisztusban jelenlévő isteni szeretetet, és valóban megrendült attól - mondta.

Erdő Péter az Oltáriszentség alapításáról szólva kiemelte: Jézus titokzatos szavai, amelyekkel a kenyeret és a bort mint feláldozott testét és vérét adja tanítványainak, már jelzik, hogy az isteni megváltás nagy terve beteljesedéséhez közeledik.

A kereszten pedig, mielőtt kilehelte lelkét - János evangéliuma szerint - utolsó szava ez volt: "Beteljesedett!" Így vált teljessé a kereszten a húsvéti vacsora, amelyre nagycsütörtökön emlékezünk - mondta a bíboros.

Erdő Péter arra kérte a híveket, amikor az Oltáriszentség előtt társulnak az Olajfák hegyén imádkozó Jézushoz, mondjanak neki köszönetet a megváltás művéért. "Azért, hogy közösségben lehetünk vele, és földi életünk után vele együtt mehetünk át a túlsó partra, ahol az üdvözültek boldog közösségében az Atyával találkozunk" - fogalmazott a főpásztor.

Ehhez azonban a földi élet útján járva is Jézust kell követni az "igazság bártor kimondásában, Isten személyes imádásában és embertársaink iránti segítő szeretetben" - tette hozzá a bíboros.

A szertartáson Erdő Péter megmosta 12 hívő lábát.

A szentmise végén az Oltáriszentséget egy mellékoltárhoz vitték, ahol a bíboros kíséretével csöndben imádkozott előtte. A szertartás végén minden díszt eltávolítottak az oltárról, arra emlékeztetve, hogy Jézust megfosztották ruháitól.

A hívek csendben, elbocsátás nélkül távoztak a templomból.